Sokaktól hallottam már: az a biztos, ha nem bízol senkiben.

Egy beszélgetésben azt a kérdést hallottam, mi a gond a bizalmatlansággal? Arra vágytam, hogy egészen tiszta képet kapjak erről.

Másnap megjelent a fejemben egy szó : gipsz. Egyszerre kristálytisztává vált bennem a téma, mert saját élményből fakadt. Örömmel éltem meg, hogy így jött a válasz, a felismerés.

A gipsz szóról eszembe jutott, hogy gyerekkoromban eltört a lábam. Így utólag ugrott be – érdekességként, hogy 9 évesen, 9-i napon történt, és 9 hétig volt rajtam gipsz. Védelmet és támaszt adott, hogy összeforrjon ami eltört. Megtartott, és megóvott az újabb sérüléstől a gyógyulás idején.

Egy idő után a gipsz alatt a bőr kiszáradt, és viszketett. Aztán eljött a gipsz levétele, és azt tapasztaltam, hogy az addig gipszben levő láb vékonyabb lett, mint a másik. Magasszárú fűzős cipő kellett, és rendszeres gyakorlás, hogy teljesen visszanyerje az erejét, a formáját, és az egészséges működését.

Amíg a gipsz védelmében volt a sérült, és még gyógyuló testrész, addig nem teljesen, hanem túlélő módon, csökkentett funkciókkal működött.

Jó-e a gipsz? Jó, ha éppen betölti a szerepét. Véd, és korlátoz, ha fennáll a sérülés veszélye, vagy sérülés történt. Megóvja azt, ami / aki még gyógyul, és még nem tud szabadon, egyedül megállni a lábán.  Csökkentett módon, de él a korlát védelme alatt. Ha viszont pl. szabadon lépni, táncolni, úszni, futni szeretne, akkor már akadály lenne.

Ha abban hiszek, hogy biztonságosabb, ha nem bízok senkiben, az szerintem hasonló, mintha egész életemben előre begipszeltetném mindenemet, félve az esetleges sérülésektől.  Adódhat valódi veszély is. Olyankor jól jöhet az óvatosság, vagy a bizalmatlanság.

De talán érdemes más módon is keresni a nyugalmat, és a biztonságot. Például magamban, másokban, a tapasztalataimban. A felelősség felvállalásában, ami az erőt felszabadíthatja. Vágyni rá, hogy éljek, és ne csak túléljek. Rendszeresen az érzéseimre, és a jelen történéseire figyelve nagyobb az esély, hogy észrevegyem, mire van szükség. Így tehetem az életet szebbé, teljesebbé. Bizalommal telibbé.

Bizalmatlanság. Így nézve nem jó vagy rossz. Lehetséges, választható eszköz, megoldás. Élhetek vele, ha szükségesnek tartom. Csak akkor 🙂