Mi is az ünnep? Erről sokan sokfélét gondolhatunk.

Számomra olyan napok, órák, pillanatok, amikor tudjuk, és nagyra értékeljük azt, ami nekünk szép, fontos, értékes. Megkülönböztetett élmények, amelyek kiemelkednek a sietős, pörgős percekből.

Éppen a figyelem lehet az, ami az élményt felemeli, és emlékezetessé teheti.

Ünnepelhetjük, hogy együtt létezünk. Valamilyen eszme, közös ügy, dolog, elért eredmény, együtt megtett út, közös célok elérése, emlékezés, hogy valamit teremtettünk. Vagy éppen fájdalmas emlékezés, ami megerősíthet abban, hogy vigyázzunk az életre, mindarra, ami valódi érték számunkra. Továbbadhatjuk ezt számtalan módon, kifejezhetjük szavakban, közösen eltöltött idővel, nevetéssel, komolysággal, egymásra figyeléssel, finom ételekkel, zenével, tánccal, csenddel, kinek mi kedves.

Generációkon át elmeséljük, olykor szokásokkal, rituálékkal eljátszuk, felelevenítjük, életben tartjuk a szép, vagy épp fájó emléket, hogy emlékezzünk, tanuljunk, épüljünk általa.

Az ünnep lehetőség, hogy valamilyen módon igazán jelen legyünk. Akár elcsendesedve, lelassulva, emlékezve, akár éppen harsányan, mozgással, hangokkal, élettel töltve.

Egyre több embertől hallottam, hogy a mára kialakult ünnepi szokásoktól inkább menekülne, mint átélné, vagy hogy tegyen érte bármit.

Ha jelen vagyunk, és azt találjuk, hogy már nem öröm, és lelkesedés, hanem feszültség, és kimerültség az ünnep velejárója, akkor érdemes megállni és elgondolkodni.

Mit jelent nekünk bármely ünnep, szokás? Mi az, ami kedves, (lenne),és mi zavar benne?

Ha csak abban gondolkodunk, hogy  “megtesszük, amit elvárnak”, és nincs választásunk, akkor messze eltávolodtunk az ünnep bármely igaz, tiszta megélésétől.

Érdemes újra gondolni: ne az egészet dobjuk ki, inkább válasszuk szét, mi ad számunkra valóban örömet, és arra figyelve alakítsuk a szokásainkat .

Helyettünk senki sem lehet boldog J Ami számunkra kedves, azért érdemes tenni, szólni.

Ami pedig bánt, zavar, azt nem kell szónélkül lenyelni, mert mindenki maga tudja, hogy mit bír “megemészteni”.

Egy gyakorlati lehetőség:

Karácsonykor, de bármely nevezetes ünnepkor  ki lehet hagyni az ajándékozást, vagy átalakítani, és nem pénzért vett, hanem egyszerű, személyes, esetleg saját készítésű dolgokkal, megtett apró figyelmességgel szerezhetünk örömet egymásnak.

Megbeszélheti egy család, barátok, közösség, hogy az legyen az ünnep, hogy találkozunk, és igazán figyelünk egymásra. Finom ételeket készítünk, ünneplőbe öltöztetjük magunkat, a környezetünket, de főleg a szívünket.  Talán nem is hiányoznak a “tárgyi” ajándékok. Könnyebb lehet enélkül.

Van, akit bánt, hogy miért csak néhány napig fontos ez, és a többi napon miért nem figyelünk ezekre az értékekre.

Megértem, ha bárki erre vágyik, nekem is fontos, hogy az értékeim minden napon velem legyenek, és kitöltsék az életemet.

De attól, hogy az egészre inkább nemet mondok, minthogy tegyek érte, még senki sem lesz boldogabb. Lehet, hogy fájó, szomorú helyzet, vagy emlék kapcsolódik az ünnepekhez.

Ha így van, arra ott lehet akár a gyász megélése, akár segítséggel, akár valamilyen más módon feldolgozni, begyógyítani a régi sebeket.

Arra most nem tudok gyógyírt javasolni, ha nincs kivel együtt lenni. Nem vagyok tájékozott abban, hogy erre milyen megoldásokat lehetne keresni. Elnézést azoktól, akit esetleg ez érint, most más aspektusból írok. Sok szeretettel gondolok az egyedül ünneplőkre, és remélem, hogy az Ünnep valahogy rátalál mindenkire.

Úgy gondolom, nem az ünnep a rossz, hanem az hiányozhat, hogy képesek legyünk örülni az életnek, magunknak, és egymásnak. Számomra felszabadító gondolat, hogy ami nem tesz boldoggá, azon lehet változtatni, hogy újra ragyogjon a szemünk, szívünk.

Ünnepeken, és más napokon is.

Szívből kívánok minden kedves ismerősömnek olyan készülődést, ünnepeket, amit szívesen megél, és kedves emlék lehet belőle!

Stern Szilvia