Ez van, és most hogyan tovább?

Biztosan mindenkinek van elképzelése, miért, hogyan  alakult ki amit most élünk.

Én nem tudom. Vannak  elképzelések, amik közelebb állnak hozzám, és van, amivel nincs bennem közös.Bármilyen szándékok, hatások, tettek okozták is ezt a helyzetet, a mi életünket is érinti.

Úgy gondolom, hogy ami az én életemben megjelenik, és hatással van rám, sőt direktben megérint,

annak a megjenéséhez valahogy én is hozzájárultam.  Talán nem szándékosan, talán pont jót akarva, talán azáltal, ahogyan élek.  Az életmódommal, a döntéseimmel, tetteimmel, szokásaimmal, szavaimmal, gondolataimmal, érzéseimmel, és a szándékaimmal. Mennyit látok ebből tudatosan, és mennyi működik bennem automatikusan? Nem tudom.  Sok éve figyelem, tanulmányozom, próbálom fülöncsípni 🙂 Van amit látok, és így tudom irányítani, és van, amit nem.

Ha ezt csak 2 ember kapcsolatában vizsgálnánk, már bonyolódik, és ha egyre több, végül a Földön élő minden ember hatásait próbálnánk nyomon követni, asszem beletörne a bicskánk. És akkor még csak a hétköznapi szempontokat vettük. De ott van még a múltunk, és ha valaki nem retten meg a gondolattól, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban, akkor igazán sok összetevős lesz a történetünk.

Ezek a gondolatok nekem abban segítenek, hogy lássam, annyi hatás alakít egy ilyen sok összetevős helyzetet, amit valószínű képtelenség lenne megérteni, és igazán átlátni. Még ha vannak is dolgok, amik tényszerűnek tűnnek.

Amit az egyes ember megérthet, és szerintem érdemes  vizsgálni, hogy egy helyzetet  én mivel alakítok ki, mit teszek bele a közösbe, és az hogyan hat rám?

A lassításban átgondolhatom, hová tartok egyáltalán? Vannak-e céljaim? Mivel vagyok-voltam boldog, és mivel elégedetlen? Miből van elegem? Mitől aggódom, és mit szeretnék?

Ha újból zöld lámpát kap az életünk, ugyanúgy szeretném folytatni, mint eddig? Ha ugyanúgy folytatom, az vajon mit hozna? Érdemes számba venni, néhány dolgot, mint egy alapos selejtezésnél, nagytakarításnál.

Ha semmi sem korlátozna, hogyan szeretnénk élni? Mit tudunk ebből megvalósítani?

Ha nem félnénk, hogy ki mit szól, milyenek lennénk szívünk szerint?

Mi lelkesít? Min nevetünk? Mitől dobban meg a szívünk? Mitől érezzük élettelinek magunkat?

Szívből kívánom, hogy találjunk olyan válaszokat, amik erőt, inspirációt, ötleteket, lelkesedést adhatnak.

Talán jól jön még egy – két csendesebb nap, mielőtt neki iramodnánk új lendülettel a sietős napoknak. Hátha van jobb irány 🙂