Miért nehéz változtatni, ha egyenrangúan szeretnéd tudni képviselni magadat a párkapcsolatodban?
 
Ha ez eddig konfliktust, vagy eltávolodást okozott, és már igazán szeretnél könnyed, örömteli együttműködést, akkor jelentős változtatás előtt állsz. Ez a bejegyzés arról szól, hogy milyen tényezők akadályozzák, és melyek segítik a vágyott célod elérését!
Talán hallottál olyan véleményeket a változásról, hogy: “csak el kell határozni / erős akarat kérdése / neveltetés kérdése / motiváció kérdése / minden fejben dől el / ha másnak sikerült, nekem is kéne, stb”.
Ha őszintén megvizsgálod, hányszor nem sikerült olyan változtatás, amire pedig nagyon vágytál, sőt tettél is érte, talán már a célod közelébe is értél, aztán valamitől mégsem sikerült. Ismerős? Hogy reagáltál amikor nem sikerült, vagy nem úgy, ahogy szeretted volna? Elítélted magad? Pl: nem vagyok elég kitartó, tudtam, hogy nem sikerül, mert nekem ez nem szokott, stb? Vagy valaki mást ítéltél el: egyedül hiába küzdök, ha a párom a füle botját se mozdítja, az anyám is ilyen volt, stb..?
Mi lehet ez a jelenség a változások működésében?
Némely változtatási szándék megérinthet benned egy részedet, ami olyan, mint egy önálló lény. Különböző érzelmi energiákból, hiedelmekből, gondolatokból jött létre, és idővel önálló éntudattal rendelkező részként kezdett élni, működni. Minél több gondolatot, figyelmet, érzelmet adtál neki, annál erősebbé vált. Ha pedig a döntéseiddel megerősítetted, hogy amire vágyik, vagy amitől fél, az fontosabb, mint a többi igényed, méginkább átvehette az irányítást.
Mi állhat konkrétan annak a hátterében, hogy nem tudod egyenrangúan képviselni magadat?
Bizonyosan él benned egy “konfliktuskerülő”, aki békére vágyik, mégha az csak látszólagos is. Máskor egy “szófogadó jókislány-jókisfiú”-al azonosulsz, akinek a legfontosabb, hogy “anya / apa” szeresse, elismerje. Amikor a “harsány, figyelmet követelő” részed mutatkozik, talán élvezed, hogy a társaság közepén vagy. Máskor pedig átjár a félelem, ott bújik a szíved mélyén a “szürke kisegér” aki láthatatlan szeretne maradni, csendre, biztonságra vágyik. Ha sikerül valami, belülről támogat az “okos- sikeres” önazonosságod. És a kudarc szinte garantált, ha az énképedben él egy “béna-sikertelen”, valaki, akinek az alap hozzáállása, hogy úgysem sikerül! Ha a belső hang szerint muszály főzni, mosni, másokra tekintettel lenni fáradhatatlanul, az a benned élő “gondoskodó”, aki néha önfeláldozó szerepet is eljátszat veled. Abban hisz, hogy ez így helyes, ettől leszel értékes, nagyszerű, fontos, és szerethető. Enélkül viszont semmi, és senki lennél. Amikor frusztrál, hogy meg akarja mondani bárki, hogy mit-hogy tegyél, akkor az “önálló” részed jelzi az igényét, és a határsértést. Felismerheted mikor bukkan fel a “ bizonytalan” énrészed, aki arra vár, hogy a párja majd mit szól, vagy mit dönt, mint egy gyermek, aki még nem ismeri a felelősség erejét, és szabadságát. Te kiket fedezel fel magadban?
Ezek az “énrészek” észrevétlenül, tudattalanul működnek, irányítanak.
A változtatási szándékodtól halálfélelemben érzi magát, akivel eddig azonosultál, attól fél, hogy megszűnik. Ha “életben marad”, vagyis továbbra is aszerint döntesz, és élsz, amit ismer, akkor pedig függőséget okozó örömhormont termel. Az ismert működésben biztonságban érzi magát, és kontrollja van feletted. Ha nem vagy rá tudatos, a saját igényedként, érzésedként véded, és hagyod, hogy elszabotáljon pl abban, hogy kimondd amit szeretnél, vagy épp megmutasd a határaidat, és nemet mondj, ha az az őszinte.
Hatásos trükköket tud bevetni, néha külső körülmények fognak megakadályozni a változtatásban. Talán nem is gondolnád, hogy ezt belülről generálta egy tudattalan énkép-védő mechanizmus.
Talán megszoktad, hogy nem vagy látható-hallható, mert a szürke kisegér részed ehhez kapcsolta a biztonság élményét. Ha mégis meg kell szólalnod, sőt magadat képviselve akár konfliktusba is bele kellene állni, majd belehalsz, olyan félelmetes lehet számodra. Begyullad a torkod, elmehet a hangod, kiugrik a szíved, úgy kalapál, belázasodsz, elkap a hasmenés, vagy lekésed a vonatot. Pedig ez az erős félelem nem a tiéd, hanem a benned, és belőled élő fiktív, de sok életenergiádat elvivő részedé. Csak élni akar. Nem ismer semmi mást a saját minőségén kívül, mert egy rendkívül korátozott tudati energiából született. Eckhart Tolle “fájdalomtestnek”nevezi a “Most hatalma” c. könyvében.
A belső tudattalan énképeid számára csak az a minőség az életet adó erő, amiből lérejött. Lehet: félelem, harag, öröm, nyugtalanság, türelmetlenség, önfeláldozás, boldogság, boldogtalanság, lehet egy szenvedő én, egy mindent megoldó én, győztes, vagy vesztes én, stb..Lehet néha inaktív, és valamitől hirtelen mintha életre kelne. Akkor nem hagy békén, míg azzal az érzelmi energiával “fel nem töltöd”, amit kér tőled. Ha egy számodra stresszes helyzetben az igényeidet képviseled, az az énrészed, akinek ez nincs rendben, szószerint az életéért küzd benned, és minden erejével ellenáll. Valójában a kontrollt fél elveszíteni. Feletted, a teremtője felett!
Mi lehet a megoldás? Ha felismered, és megérted, hogy ez a működés nem te vagy! Benned zajlik, és ha valóban változtatsz valamin, amitől féltél, nem fogsz belehalni. A belső részed is megmarad, hiszen hozzád tartozik, csak visszaveszed az irányítást a döntéseid során, és “ő” a helyére kerül. Ha egyszer meglátod működés közben, és fülöncsíped, felszabadul egy csomó életenergia, ami már tudatosan szolgálhat téged. Mintha tonnás súlyoktól szabadulnál meg.
 
Ha foglalkozol a témával, eleinte inkább másban fogod látni működését, később segítséggel magadban is. Tanulással, sok gyakorlással, szükség esetén további gyógyulást segítő módszerekkel, egyre könnyebb lesz felismerni, és visszavenni az irányítást, hogy ne egy képnek add az energiádat, hanem tudatosan, szívből cselekedj, és ahhoz legyen életerőd.
Talán már érted, hogy miért nem lehet senki más a valódi akadálya annak, hogy szabadon olyan legyél, amilyen csak szeretnél lenni!
Ugyanezért nem múlhat rajtad, és nem lehet a te felelősséged pl. a párod változása sem.
Amikor nem egy belső szerepből, hanem szívből élsz, sokat segít, ha megtanulod az őszinte, szeretetteli visszajelzést, az önkifejezést, másnéven én-üzenetet.
A tudatos kérést, köszönet nyilvánítást, nemet mondást, és az empatikus figyelem tudatos alkalmazását.
Ha a feltételezésed kinyilvánítása helyett valódi érdeklődéssel kérdezel.
Ha nem veszed magadra, és sértésnek amit hallasz, vagy ha mégis, akkor megtanulod, mit kezdjél vele.
Ezen a módon kiderülhet, hogy ki hogy érzi magát, mit szeretne igazán, és ha van szándékotok a kapcsolatra, megtaláljátok azokat a megoldásokat, amelyekkel elégedettek lesztek.
Mindezeket segítek elsajátítani, ha kéred.
Ez egy tanulási és gyógyulási folyamat együtt, amivel a belső, tudattalan szerepeidnek való megfelelési kényszer nélkül, szabadon, tudatosan, felelősen működhetsz. Így leszel egyenrangú társ.
Azért is változik nehezen a megszokott működés, mert az azonosulás miatt egyedül nehéz felismerni, és feloldani a belső részekből fakadó félelmeket, ellenállásokat. Meglévő rendszert átalakítani munka, és idő, itt is, mint minden életterületen.
 
A megfelelő ismeretekkel, módszerrel, segítséggel, együtt sikerülhet!
Egészen új minőségek születhetnek benned, az új minőségeiddel pedig elérheted a céljaidat!
 
Ha már elég volt, hogy az eddigi próbálkozásaid nem hozták el a vágyott eredményt, írj nekem!
 
Együtt megnézzük, hogy a te esetedben mi lehet az akadály, és mi segíthet a változás felé.