Elvonulás után.
Vipassana: úgy látni a dolgokat, ahogy vannak.

Tudatosságom és fejlődésem érdekében részt vettem egy 10 napos Vipassana elvonuláson, Salgótarjánban.

Kb. 100-an voltunk együtt. 10 napon át, napi 10 óra meditációt végeztünk. Többek között:  figyelem koncentráció, és a testi érzetek “tudatos- és semleges” folyamatos megfigyelése volt a feladat.

S.N. Goenka eredeti  hangfelvételéből, angolul, és magyarul  hallgattunk tanításokat, elméletet, és technikai ismereteket.

Az előadások a kb. 2500 éve élt Gauthama Siddharta – később Buddha néven ismertté vált megvilágosodott tanító  történeteiről, és gondolatairól szóltak.

Emlékeztetőül leírom, amiket én hallottam, ahogy bennem él.

Az emberi szenvedést 2 féle viselkedés minta okozza:

a sóvárgás, vagy az elutasítás.

• vagy attól szenvedünk, ha bármi kapcsán olyan érzéseket éltünk át, amiket szeretnénk újra megélni, ezért kialakul a sóvárgás.
• vagy számunkra kellemetlen érzést éltünk át, amit szeretnénk elkerülni, ezt pedig elutasítjuk.

Bármilyen emlék, vagy tapasztalás él bennünk, az minden pillanatban él, és megnyilvánul a fizikai testben, különböző érzetek formájában. Nem mindig érezzük azonban, mert ha a figyelmünket nem tudjuk koncentrálni, akkor csak az intenzív, erőteljes érzéseket fogjuk fel.

Meditációs gyakorlatokkal  újból képessé válunk a gyengébben, vagy halványabban megjelenő érzéseket is észlelni.

Ha fájdalmat érzünk, és hozzáteszünk valami  gondolatot: pl. borzasztó, szörnyű, igazságtalan, hogy nekem ilyen fájdalmat kelljen elviselnem, stbstb. ettől még nehezebbnek éljük meg.

Ha megjelenik bennünk a fájdalom érzés, és nem teszünk hozzá semmilyen személyes gondolatot, történetet, a szenvedés csökkenhet.

Az érzések, legyenek erőteljesek, vagy gyengék, számunkra kellemesek, vagy kellemetlenek, abban megegyeznek, hogy mind keletkezik, és elmúlik.

Erre a múlandó, vagy “Anicca” kifejezést használta Buddha.

Úgy találta, a szenvedésből való kiutat a tudatosság, és semlegesség segíti:  ha képessé válunk arra, hogy tudatosan érzékeljünk, és nem reagálunk, vagyis semmilyen módon nem minősítjük azt ami éppen van, az érzés tovább áramlik, majd elmúlik.

Ha szokásunkká tesszük, hogy rendszeres meditációs, és koncentrációs gyakorlatokkal érezzük, és megfigyeljük az érzéseinket, de nem reagálunk rá  sem sóvárgással sem elutasítással, a már megjelent érzések elkezdenek feloldódni.  A mélyebben gyökerező  érzelmi mintázatok, amik a sóvárgást, vagy elutasítást keltették bennünk, folyamatosan felbukkannak, mint a buborékok a víz alól, ha nincs ami lent tartsa. Ha nincs megerősítés a reakcióból, előbb-utóbb elfogynak. Tudatos jelenlétben mások viselkedésére, vagy helyzetekre sem reagálunk sóvárgással, vagy elutasítással. Úgy látjuk, ahogy vannak. Így  elfogadással lehetünk szinte bármely helyzetben.

Az Élet energiája elkezd újból szabadon áramolni a testünkön, az egész lényünkön.

Idővel azt élheti meg aki így él, hogy szabad. Már nem függ attól, hogy olyan dolgokra sóvárogjon, ami örömet szerez, vagy elutasítsa amitől fél. Valóban szívből élhet, és megélheti a létezés természetes örömét, könnyűségét.

Számomra szép párhuzam van ebben az EMK azon gondolataival, miszerint az érzések – mint belülről keletkező reakciók, üzenetek, amint “átadják az üzenetet”, hogy milyen állapotban vannak éppen az adott ember erőforrásai, szükségletei, utána elmúlnak, feloldódnak.

A tudatos- semleges” és az “ítéletmentes” kifejezések, úgy gondolom egyaránt megvalósulhatnak a nem-reagálásban.

A 10 nap gyakorlás ilyen nagy létszámban intenzív, és erőteljes tudattisztításokat indított el bennem (is).

Néhány nappal az elvonulás után buszon utaztam valakivel, és épp az érzelmek erőteljes hatásáról beszéltünk: milyen nehéz, amikor valaki nem tudja uralni őket. Ezzel egyidőben az egyik utast valami zavarta, és annyira elragadta az indulat, hogy fizikailag nekiesett egy másik embernek. Nekem úgy tűnt, hogy közben egyáltalán nem tudta irányítani az érzéseit, sőt a tetteit is csak a többi utas jelenlétével, és segítségével. Szerencsére egy-két perc múlva, sérülés nélkül vége lett az incidensnek, bár közel járt ahhoz, hogy valaki sérüljön. Miután “észhez tért” az indulatos utas, elnézést kért, és azt mondta, hogy ő igazából nem akart bántani senkit.

Magamban azt vettem észre, hogy a testemben közben félelmet érzékeltem. Ilyet már évek óta nem éreztem.  Elfogadással figyeltem, amint megjelenik, majd elmúlik. Az egyidejűség miatt, hogy pont erről beszéltünk, különleges élmény volt.

Jó volt átélni, hogy váratlan helyzetben megéltem, és közben meg is figyeltem, mi zajlik bennem.

Hálás vagyok azért, hogy láthatom, hallhatom a régi, és jelenkori tanítók – számomra összhangban levő – gondolatait, és alkalmazhatom az életemben.

Egyre jobban inspirál, hogy minél tudatosabban, semlegesebben, vagy ítélet-mentesebben, és egyre több örömben, szeretetben éljek.

Ehhez egy nagyszerű lehetőség az EMK ismerete, és alkalmazása.