Húsvét szombat reggel burukkol egy gerle Fülelem, hallgatom, miről szól őkelme Fogalmam sincs róla, mi a gerlenóta De a szívem könnyű, oly kedvesen mondja Nem fontos a szó, itt nem kell gondolat Érzem, hogy

Advent első vasárnapjára Készülődés, várakozás Testi lelki megtisztulás A Fénnyel mit belül érzek Ami egyesíthet végleg Nem külön a zord hidegben De együtt a tűz szívekben Éljük meg a pillanatot Mit az élet nekünk

Hajnali derengés Feldereng a hajnal, egyre több a fény Oszlik a sötétség, ébredezek én A változás szemmel észrevehetetlen, mégis tisztán látható Szürke fakó színeket felváltja a mindent átható Megvilágosító fény Ablak előtt integet egy