Miért fontos megállni, és látni, a tetteinkkel mit értünk el?Avagy hogyan NE égjünk ki a saját életünkben?
Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy sokáig úgy éltem, hogy igyekeztem minden feladatot egymás után elvégezni, és csak pillanatokra örültem, ha elkészült. Pedig néha kis túlzással “lehoztam a csillagokat az égről”
Olyan helyzeteket is megoldottam, ami talán nem is az én dolgom volt, vagy hiányzott hozzá sokminden, vagy jócskán meghaladta az erőmet, mégis valahogy megcsináltam. De ahelyett, hogy ebből erőt merítettem volna, és én is elismertem volna a sok szép eredményt, sietve máris a következő teendőre figyeltem. Idővel nagyon zavart, hogy a környezetem – ahogy én sem – nem tulajdonított nagy jelentősséget az én erőfeszítéseimnek.
Tőlük ez rosszul esett. Nehezen értettem meg, és még nehezebben fogadtam el, hogy ez bizony tükör, és amint én viszonyulok magamhoz, többnyire úgy viszonyult hozzám a környezetem.
Ha ismerős a helyzet, jóhírem van: nem kell így lennie, és a megoldáshoz vezető ajtó belülről nyílik.
Mit szólsz ahhoz, hogy sehová nem kell rohanni!
Semmi nem múlik azon, ha nem kapkodunk, és megállás nélkül nem pörgetjük végig az életünk lapjait. Persze egy-egy helyzetben lehet gyorsan cselekedni, hatékonyan megoldani feladatokat. De életvitelszerűen! nincs értelme!
Gondolj arra, ha idővel, mondjuk életed vége felé, majd visszagondolsz, hogy elvégezted a feladataidat otthon, vagy a munkahelyen, mennyire leszel ettől boldog?És ha eszedbe jut majd néhány pillanat, amikor megálltál, és örültél valaminek, amit elértél, és akár magadnak, vagy másnak kifejezted a háládat, talán még ünnepeltél is?Remélem van ilyen is, és kívánom, hogy ezentúl még több legyen ebből
A kiégéshez az is vezet, ha sietve, öröm, elismerés, ünneplés nélkül hajtunk végig az űton.. Elfogy az életerőnk, mert nincs ami feltöltsön, vagy ha lenne is, nem vesszük észre, nem állunk meg feltöltődni!
Állj meg most, kérlek! Gondolj csak a mai napodra, ismerd el, amiket tettél, mégha apróságnak, jelentéktelenségnek is tűnik. Ebből áll az életünk, Ha ezeket nem tennénk jól, szívesen, hozzáértéssel, nem érnénk el a céljainkat.Talán szokatlan, de mondj köszönetet MAGADNAK is!
Most menjünk kicsit vissza, és gondold át, miket valósítottál már meg eddig! Miket tanultál meg, milyen nehéz helyzetekből álltál talpra, kiknek segítettél, hogy alkalmazod könnyedén, amiket már tudsz? Remélem kinyílik a csap, és csakúgy zúdulnak az emlékeid, és meglátod, mi mindenért lehetsz hálás magadnak!Kérlek engedd meg, hogy eltöltsön az öröm, a hála, az elégedettség, mert ezeket Te érted el!
Ezekből az öröm-téglákból erősödhet, és épülhet vissza, ha meggyengült volna az önbizalmad!Ha van kedved, gondold tovább, és másokra is terjeszd ki, kiknek miért adhatnál elismerést, köszönetet, akik hozzájárultak az életed szebbé tételéhez!Az Együttműködő Kommunikáció egyik eleme, hogy olyan módon fejezem ki az elismerést, és nyilváníthatok köszönetet, hogy a “sima dícséret” helyett, hogy azt is elmondom, hogy mit tett a másik, és nekem az mit jelent, mit kaptam tőle ezáltal.
Pl. ahelyett, hogy “nagyszerű vagy”, azt mondom, hogy amit tettél, adtál, azért hálás vagyok, mert segítséget, figyelmet, tekintetbevételt kaptam, nagyon köszönöm! Ebből tudod, hogy látható számomra az erőfeszítésed, és tényleg értéket adtál, hozzájárultál a jóllétemhez
Arra bíztatlak, adj visszajelzést, ha valakitől kaptál valami számodra értékeset, és fogadd el, mások háláját, elismerését!Néhány szívből jövő elismerő szóval ünnepi pillatokat varázsolhatunk egymás életébe. Ez feltölt, és lendületet, erőt ad.És nem maradunk le semmiről
Most megosztok egy számomra örömteli ajándékot. Azokból a visszajelzésekből, amelyeket kaptam, egy-egy résztvevőtől a munkám során.https://sternszilvi.hu/emk-alapozo-kurzusokon-resztvevok…/Örömmel veszem, ha megírod a saját tapasztalataidat e témában Ha pedig szeretnél változtatni, írj nekem. és együtt keresünk lehetséges új megoldásokat.
JELENTKEZÉSI LAP