Hajnali derengés

Feldereng a hajnal, egyre több a fény

Oszlik a sötétség, ébredezek én

A változás szemmel észrevehetetlen, mégis tisztán látható

Szürke fakó színeket felváltja a mindent átható

Megvilágosító fény

Ablak előtt integet egy rezdülő hársfaág

Köszönti az új napot, a reggel bársonyát

Egyre több a hang, a mozdulatok szava

Guruló, suhanó kerekek moraja

Béke van. Tudom, érzem, választom.

A Nap a fényt, én a figyelmet árasztom.

Megjelent a rózsa színe az ég alján

S néhány fa között a napkorong sárgán

Narancsban, aranyban, égi diadalban

Minden rezdül, repül, zendül madárdalban

Napkorong körül fénylik a levegő

Kétség sem fér hozzá, az Élet a nyerő

Életet, fényeket, erőt és meleget

Ontja szüntelenül, nem vár feleletet

Felfoghatatlan ez a korlátlanság

Bíztat a tudat, hogy ameddig élünk

Vezérlő csillagunk utat mutat nékünk

Szeretetünk Napja elfogyhatatlan

A Végtelen Forrás csillag alakban

Stern Szilvia