💕Miből, mikor tudsz valóban szívből adni?
 
Van arról tapasztalatod, hogy igazán szeretnél mégtöbbet tenni, adni, de olyan fáradt vagy, hogy mosolyogni sincs erőd? És arról, amikor megteszed amiről úgy gondolod, hogy az a helyes, attól érzed magad hasznos, értékes embernek, mégsem vagy tőle boldog, sőt kimerülsz, és bosszankodsz, hogy hiába erőlködsz, nem értékeli senki? Volt már bűntudatod, amikor nem volt kedved a párodra figyelni, vagy a családtagjaid igényére figyelni?
Nőként párkapcsolatban, méginkább családanyaként nagyon erős a kép arról, hogy milyennek kéne lenni. Az egyik legerősebb tényező ebben a képben az önzetlenség, az adás, a mások igényeire tekintettel levés, másokról gondoskodás.
Ezek nagyon szép tulajdonságok, és csodálatossá tehetik a kapcsolatot, az életminőséget, de nem minden esetben.
Mikor nem?
👉Ha nem ismerjük, milyen lenne a természetes működésünk, ezért nem annak megfelelően, hanem a fejünkben lévő elképzelések szerint élünk, akkor sajnos visszájára fordul, és nem boldog, hanem megromlott lesz a kapcsolat, és az életminőség.
Mi tehát a természetes működés, mi szolgálja valóban az ÉLETET, és a kapcsolatainkat?
A természetben minden ÉLET, FORRÁS-ból táplálkozik, él, és működik. Mindenki számára elérhető a saját forrása, ha kapcsolatban van, és marad vele. De ha a saját erőnk forrásával nem kapcsolódunk, ugyanúgy, mint egy kis patak, előbb-utóbb kiapad a forrás, megszűnik benne az áramlás, az élet.
Képzeld el, ha egy erdei patak azt gondolná magáról hogy ő csak akkor értékes, és jó, ha önzetlenül adja a friss vizet embernek, állatnak, növényeknek. Mindenáron csak adni akarna, és észre sem venné, ha ő nem kap táplálást. Ha megszűnne a kapcsolata a saját forrásával, bármennyire is akarna adni, nem lenne mit.
Szerencsére a természetben – az emberen kívül – úgy gondolom, hogy senki és semmi nem úgy él, hogy elképzel magáról valamit, ahelyett, hogy egyszerúen csak elfogadná a saját temészetes működését.
Emberként mi segít kapcsolódni a forrásunkkal? Az biztos, hogy nem azok a képek, amiket megtanultunk, hogy mikor vagyunk jók, és ehhez milyennek kellene lenni.
Az összekapcsolódást segíti, ha JELEN vagyunk, és észrevesszük a JEL-eket. Az érzéseinket, testi érzeteinket, és képesek vagyunk megfigyelni a saját gondolatainkat, amelyek szintén segíthetnek felismerni a pillanat üzenetét.
Pl. ha hideg van, a tested fázásként, a bőröd libabőrős, borzongásként, a gondolatod pedig hideg van fázom-ként jelez. Te pedig ha jelen vagy, észreveszed, és tudsz reagálni, felveszel valami meleg ruhát, vagy befűtesz a szobában. Érzed, ha éhes, szomjas, fáradt vagy, ha kevés a levegő, ha már elgémberedtél és mozogni vágysz, vagy elfáradtál, és alvásra van szükséged.
Feltöltődni, mint egy akkumlátor. Persze nem csak fizikailag, hanem érzelmileg, lelkileg is szükségünk van különböző tápláló erőforrásra, mint pl. szeretet, figyelem, tisztelet, bizalom, bátorság, könnyedség, rugalmasság, együttműködés, stb.
Minden egyednek van saját érzékelő rendszere, ami pontosan mutatja, hogy bármelyik pillanatban miből van feltöltve, és abból igazán lehet szívből adni. Azt is mutatja, ha valaminek a szűkében vagyunk, és jelzi, hogy először fel kell tölteni, és csak azután lehet belőle könnyedén, valóban szívből adni.
Bármennyire jól hangzik, hogy az az igazi áldozat, és értékes amikor magunkról lemondva, megfeledkezve sokkal fontosabb mások jólléte. Egy-egy helyzetben lehet, valóban szép, nemes gesztus, és viselkedés.
De a természet törvényét nem tudjuk megváltoztatni, és ha nem gondoskodunk saját igényeink feltöltéséről, előbb-utóbb kiapad, és egyszerűen nem lesz mit adni. Ezt nem írja felül semmilyen magasztos kép a fejünkben.
Nevezheti bárki önzőségnek, vagy önközpontúságnak, ha magadról, saját igényeidről gondoskodsz, és akkor adsz másnak, ha te is jól vagy. Én a személyes felelősségünk felismerésének és felvállalásának tartom, amikor tudom, mi az én szükségletem, mit szeretnék, és gondoskodom róla. Nem kell egyedül, kérhetek segítséget.
Szívből kívánom, hogy érezd meg annak a szabadságát, könnyűségét, hogy nem azért teszel, vagy mondasz bármit, mert azt hiszed, hogy csak akkor vagy jó, és értékes, hanem egyre többször azért, mert örömmel, lelkesen, igazán szívből szeretnél adni, tenni.
Mert van miből. Az érzéseiden, a légzéseden, figyelmeden, szándékodon keresztül kapcsolódsz a saját állapotoddal.
Elfogadod, hogy a te életednek te vagy a gazdája, a te érdeked a saját testi-lelki jólléted, mert csak te kapod hozzá a jelzéseket.
Úgy gondolom, ez az egyenrangú, szabad, valódi szeretet kapcsolatok egyik alapköve.
Tanulható, fejleszthető, gyógyítható mindaz, ami ettől elválasztott eddig.
Ha szeretnél visszatalálni magadhoz, a természetes múködésedhez, és ezen keresztül a párodhoz, szeretteidhez, írj rám, nézzünk rá, milyen a te helyzeted, milyen lehetőségeid vannak a vágyott célod eléréséhez.